Péntek 13
2017. október 18. írta: Vécsey Szandra

Péntek 13

avagy tiszteletet a bátraknak!

hungary-2252724_1280.jpgNem vagyok babonás. Néha poénból hangosan elgondolkodok azon, hogy kitől kapok pénzt, ha a bal tenyerem viszket, vagy mi bosszúság fog érni, ha az orrom viszket. De ennyi. Az ember manapság vagy vallásos vagy babonás, esetleg egyik sem. De hogy mindkettő?! Épp ezért szórakoztató volt látni a fejleményeket múlt pénteken... 

Merthogy felettébb meggondolatlanul péntek 13-ára „kihelyezett értekezletet” szerveztem Sopronba. Senkinek sem tűnt fel, hogy október 13., ami péntekre esik, éppen péntek 13-a. A bizonyos. A rettegett. Igaz, korábban többen lemondták más-más indokkal, de az általános pánik 11-én, szerdán terjedt el a folyosón.

Végül úgy döntöttünk, a kiváló program reményében ezúttal testületileg nem leszünk babonásak. Kerüljük a létrákat és a fekete macskákat hagyományőrzés végett, de nem maradunk otthon csak azért, mert péntek 13 van. Mindenki odaért időben. A busz is. Főnököt értesítettük, hogy mindjárt indulunk, készülődhet. (Máshol akart felszállni.) Majd a busz becsukta az ajtaját – és nem mozdult. Akkor kezdtünk el igazán aggódni, amikor a sofőr felcsapta a motorháztetőt, majd kivett valamit a busz hátuljából. A főnököt értesítettük, hogy ne siessen annyira (kolléganőmet idézve: „Csüccs!”). Láttuk, ahogy a sofőr villámgyorsan szerez jóravaló embert és autót, hogy feltöltse a lemerült akkumulátort. Majd elkapott több jóravaló embert és nagyobb autót, hogy behúzassa a buszt, ami ettől nagyon furcsán mozgott, és a kereszteződés közepén megállt. Eközben odabent a hangulat már a tetőfokára hágott, csak úgy röpködtek a péntek 13-ak a levegőben. Többen fontolgatták a leszállást, valamint a biztonságos munkavégzést a szokott körülmények között... De mivel az egész társaságot az elszántság és a kalandvágy jellemezte (hogy mást ne mondjak), mindenki maradt, a busz pedig elindult. A főnököt pedig ismét értesítettük… Először rossz benzinkút felé hajtottunk le a érte, másodszor rossz gyorsétterem mellett álltunk meg …

Sopronba érve a vezetett séta közben a fél társaságot meg kellett keresni, mert úgy jöttek utánunk, hogy nem is láttak minket. (Érted… csak úgy, maguknak előre…) Jártunk olyan helyen is, ahol nem számítottak ránk, de hát ott volt a Ízisz-szentély, mit lehet tenni. (Rejtőzködő Sopron c. élménytúra)

Mivel erős késésben voltunk, az étteremben kissé megsürgettem a pincért, aki erre mosolyogva közölte, hogy ha gyorsan akartunk volna végezni, nem kellett volna ennyi mindent rendelni. Az Élet Nagy Összefüggései ezek, kérem. A fél óra csúszás negyven perccé dagadt, mire odaértünk a csokigyárba -  maradt vagy 20 percünk, de ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy rosszul legyünk az alapos kóstolástól... Hazafelé menet kacagva közöltük, hogy valami füstöl, de mivel a sofőr nem tanúsított ennek túl nagy jelentőséget (nem állt meg, és nem csapta fel a motorháztetőt), így mi sem aggódtunk. Összességében - lássuk be - a pánik alaptalannak bizonyult. Nem mintha meglepődtem volna ezen...

Azért meghagytam az otthonhagyottaknak, hogy ha mégis történne velünk valami, írják rá a sírkövemre: „Eddig nem voltam babonás. Most már lennék...”

A bejegyzés trackback címe:

https://levezeto.blog.hu/api/trackback/id/tr5612976198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.