Felejtős
2017. november 29. írta: Vécsey Szandra

Felejtős

lightbulb-2692247_1280.jpgElfelejtettem. Ezzel a mondattal már egész korán kiborítottam közvetlen környezetemet. Elfelejtettem megmondani, tenni, venni, vinni… Milyen várakozásai lehetnek az embernek ilyen kezdéssel? Hát, pont annyi. Egykori biológia tanárom szerint verset kell tanulni vagy fejben számolni, hogy mentális frissességünket minél tovább megőrizzük. Én viszont rettentően nem szerettem soha magolni (mert elfelejtettem), és fejben számolni is gyűlöltem mindig is – valahogy szétszaladtak a számok a fejemben, ahelyett, hogy összeadódtak, kivonódtak vagy összeszorzódtak volna. A szorzótábla így dupla gyötrelem volt: se a magolásban, se a fejszámolásban nem voltam erős, ezért anyukám körbetette az ágyamat a szorzatokkal, hátha valahogy belemászik az agyamba, talán az éj leple alatt… Logopédushoz küldtek harmadikban, mert gyorsan mondtam a szövegemet, és hiába tiltakoztam, hogy csak azért mondom gyorsan, mert félek, hogy elfelejtem... 

Roppant bosszantó egyébként elfelejteni valamit. Az ember ekkor érzi igazán, mit jelent az, hogy nem tud átlépni saját árnyékán. Dühítően tehetetlen... Már nem ígérek semmit, csak azt, hogy bármit mondanak nekem, azt garantáltan elfelejtem, úgyhogy inkább írják le. Vagyis ez így, ebben a formában mégsem igaz: Nagyjából két hét múlva, a semmiből egyszer csak bevillan az elfelejtett információ – biztos akkor kerül be a hossztávú memóriába, ki tudja. Mindent írok a naptárba, a naptár össze van hangolva a telefonommal, figyelmeztető e-maileket állítok be magamnak, meg telefonértesítéseket. A fehér blúz Dorkának egyszer úgy maradt otthon, hogy lemerült a telefonom...

Felejtettem már el megbeszélt találkozót, feladatokat, felejtettem dolgokat helyeken, szavaknak az angol megfelelőjét, vagy a mondat közepén a mondat végét. Már felejtettem el gitárvizsga közepén gitárdarabot, gyereknek pénzt, sapkát, sálat, kesztyűt… Bármikor zavarba lehet hozni azzal a mondattal, hogy mit csináltál ma egész nap?! Akkor is, ha folyamatosan dolgoztam valamely magasztos cél érdekében. Csak már nem emlékszem, hogy mit... 

Tegnap azt mondta nekem egy hozzáértő, hogy ez nem véletlen. Tudat alatti ellenállás. Ha a munkám során felejtem el a legtöbb dolgot, vajon milyen következtetést kellene levonnom....? :)

A bejegyzés trackback címe:

https://levezeto.blog.hu/api/trackback/id/tr6013384361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.