Tágra zárt világ
2017. december 16. írta: Vécsey Szandra

Tágra zárt világ

student-849828_1280.jpgBekapcsolom a gépet. Netezgetek. Megnézem, mi újság a nagyvilágban. Csak úgy, érdekességképp. Hátha történt valami az elmúlt fél órában. Megnyitom a levelezéseimet, a Facebookot meg az Indexet, esetleg a női portálok közül egyet vagy kettőt - attól függ, hogy oda akarok-e figyelni arra, ami a szemem előtt gördül tova, vagy sem. És kész. Ennyi. Kitárult elém a világnak hatalmas ablaka, és mindig ugyanazt a pár oldalt futom át újra és újra, naponta többször.

Viki barátném mondta egyszer, hogy a Facebook olyan, mint a hűtő. Időnként nyitogatjuk, hátha van benne valami, nem mintha kifejezetten éhesek lennénk, vagy kíváncsiak valamire, csak hátha mégis, úgy ennénk/néznénk valamit… Nekem valahogy az egész net ilyen. Naponta több órát is eltöltök azzal, hogy nyitogatom ezt a "hűtőt". És Ti?

Pedig összehasonlíthatnám, miként szól ugyanaz a hír az ilyen-olyan-amolyan médiumból, illetve mit ír a BBC, meg a CNN, netán az Al-dzsazíra. De nem.

Megkereshetnék egy-két utazós portált, mert régen a Travel Channel bármely adását szívesen néztem, és általában a Discovery-t is.  Ehelyett a Google Street View-n sétálgattam párszor virtuálisan világ azon felén, ahova valószínűleg sohasem jutok el. Ennyit az ismeretszerzésről.

Nézhetnék főzős videókat, tele van a web a kulinárus élvezetekkel, gasztronómiai izgalmakkal, bármilyen műfajban a „Hogyan készítsünk forróvizet?”-től az Tűzdelt fácánig. De eszembe se jut.

Tanulhatnék valamit, vége-hossza sincs a tutorial videóknak. De csak végszükség esetén vetemedek ilyesmire.

Megismerhetnék más blogokat, magazinokat, tömörülhetnék közösségekbe és fórumokra, írhatnék véleményeket és szavazhatnék, pontozhatnék, pezseghetne tőlem a cybertér – de a virtuális valóm csak itt, a blogban éli ki magát, és egy-két privát üzenetben.

Határozottan azt gondolom – összhangban azokkal, akiknek erre tudományos alapjuk is van – hogy az ember nem változik. Pláne nem olyan gyorsan, mint a technológia és így az eszköztár, ami körülvesz. Azt mondják, 200 éve egy átlagos ember annyi információhoz jutott egész életében, mint amennyi manapság egy terjedelmesebb újságban van – vagy mondjuk egy napi Index-főoldalon. Feldolgozhatatlan mennyiség zúdul ránk nap mint nap. Folyamatosan azt érzem, ha nem tudok valamiről, akkor műveletlen vagyok és tájékozatlan. És mennyi mindenről nem tudok!

Pedig nem, nem kell mindent tudni. Azt kellene tudni, hogy épp mi érdekel, és mivel akarjuk tölteni a szabadidőnket. Ha zombiként akarjuk bámulni a képernyőt, mert az agyunk már nem mozdul se előre, se hátra, hát bámuljuk, lelkiismeret furdalás nélkül. (Persze mondjuk aludhatnánk is ennyi erővel.) Ha van hozzá energiánk és kedvünk, művelődjünk. Csak sodródni nem kellene, órákat töltve valamivel, amit igazán nem is akartunk, csak úgy adódott, hogy ottragadtunk a képernyő előtt. Már megint.  

A bejegyzés trackback címe:

https://levezeto.blog.hu/api/trackback/id/tr2113504403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.