Amikor elveszik a lényeg
2018. január 06. írta: Vécsey Szandra

Amikor elveszik a lényeg

president-1822449_1280.jpgA minap egy ismerősöm a semmiből egyszer csak kisesszét küldött nekem neves filozófusok gondolatmeneteiről, vitáiról, valamint azok kronológiai sorrendjéről. Holott csak aziránt érdeklődtem, hogy szellemes újévi köszöntőjét pontosan hogyan kell érteni – had nevessek én is. Kaptam öt nevet, három nagy korszakot és két idegen szót, de választ nem. Nézhettem utána a neten, hogy legalább a levelét értsem… Szóval elveszett a lényeg. Ennek kapcsán elgondolkodtam, hogy hányszor kerülök ilyen kellemetlen helyzetbe a legkülönbözőbb emberekkel. Hát, sokszor... 

Kategóriákat képezünk, besoroljuk, rendszerbe tesszük, és lehetőség szerint görög vagy latin eredetű szavakat aggatunk rá, mert sokkal komolyabbnak és szakszerűbbnek tűnik, ha nem magyarul mondjuk. És tudjuk az eredetét, hogy ki mondta először, jobbak azt is, hogy miért, és kinek a hatására. Talán a poroszos neveltetésünk miatt, de – magamat is beleértve – sokszor igen nagy jelentőséget tulajdonítunk ezeknek az információknak. Pedig lényegtelen adatok, hiszen a fenti körülményektől rendszerint független a tartalom. Viszont nagyon okosnak tűnünk tőlük. És ha már besoroltuk a megfelelő kategóriába, hátradőlünk, mintha meg is oldottuk volna a problémát azzal, hogy jól besoroltuk. És a lényeg odavész. Vagy amikor az exférjem mérnökként kezdte tanulmányozni a gitáromat. Persze érdekes, hogy miként keletkezik a hang a gitárban, de ezen fizikai törvényszerűségek ismerete nélkül is kiválóan lehet gitározni. Sőt... Egyszerűen nem az a lényege a zenének, hogy miként alakulnak a hangfrekvenciák. 

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy kár tudni egy-egy téma hátterét, inkább csak azt, hogy pusztán a lexikális tudás hangoztatása nem elegendő. Ne azért tanulj, hogy utána felmondd, mint egy leckét. Alkalmazni kell. Tudni, hogy mit miért csinálsz. Alakuljon, formálódjon a személyiséget, a világnézeted, mások és önmagad tisztelete. És ha mellesleg tudod, hogy adott gondolatnak/tettnek mi az eredete, gazdagabb vagy tőle, ha elmondod másnak, akkor más is az lesz. Azért tanulj, hogy hasznosítsd a leírtakat, vagy legalábbis azt a részét, amit hasznosnak vélsz. Azért tanulj, hogy el tudd dönteni, mi hasznos számodra és mi nem az. Azért tanulj, hogy tudd, hogy egyes dolgok nem tanulhatók... 

Vajon hányan vannak olyanok, akik a görög és latin szavak, és az elméleti kategóriák hangoztatása közben valójában nem mondanak semmit? Ismerős az érzés? Amikor nem tudom, hogy tulajdonképpen kinek a készülékében van a hiba. Tényleg én vagyok műveletlen? Persze hasznos, ha segíti rendszerbe szedni a problémát, és ezzel elősegíti a megoldást. De sokkal többször éreztem magam feleslegesen földbe döngölve amiatt, mert nem értettem az adott kifejezést, vagy nem voltam képben egy-egy elméletet illetően. És ha rákérdezek, hogy miről beszél, a másik kommunikációja esetenként megváltozik, és a kis-hülye-még-ezt-sem-tudod arckifejezéssel magyaráz – a semmiről, mert mindegy, hogy adott izét hova sorolják, és kinek a fejéből pattant ki. Poszteminensként kifejezetten rosszul érint, ha olyanból vizsgáztatnak, amiről mindaddig fogalmam se volt, hogy tudnom kellene. Mint amikor kinevettek óvodásként a nagyobbak, hogy nem tudom, mennyi, hogy egyszeregy. Hiába mondtam, hogy még nem tanultam.. 

Elmúltam 40. Most már tudom, hogy nem kell mindent tudnom. Tudjon valamit más is.

A bejegyzés trackback címe:

https://levezeto.blog.hu/api/trackback/id/tr8413553193

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.