Büszkeség
2018. január 28. írta: Vécsey Szandra

Büszkeség

chess-1993141_1280.jpgDorkám sakkozik, szép eredményekkel. Szombaton például 6 meccsből 6-ot nyert korosztályában, és további egyet egy felsős fiú ellen. Büszke rá az edzője, a tanárai, az iskola igazgatója és a rokonság – de legfőképpen én.

Az anyai büszkeség természetét az ember nem is érti igazán mindaddig, míg meg nem fogan a gyermeke. Emlékszem, már akkor büszke voltam rá, amikor megállapították a terhesség legelején, hogy dobog a szíve. Gondoltam, jaj, de ügyes, hogy dobogtatja! Aztán mikor megszületett, akkor azért, amiért olyan kitartóan küzdött. Aztán hogy milyen erősen fogja az ujjamat, mosolyog, tartja a fejét… Mindenkinek elmeséltem, amikor két hónaposan rájött, hogy ha megfelelő irányba rúgkapál, csörög a maci a játszószőnyegén. Addig-addig evickélt, amíg újra nem csörgött a maci. Ugye, milyen okos? De így voltam minden egyes fejlődési szakaszában, aztán az oviban, most meg az iskolában... Az anyai büszkeség különös voltához az is hozzátartozik, hogy olyan teljesítményre vagyok büszke, amelyben legfeljebb támogattam, de az érdem az övé. Úgy van természetes eredetű sikerélményem, hogy nem is én tettem érte igazán, hanem a gyerekem. Hát kell ennél több? :) 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://levezeto.blog.hu/api/trackback/id/tr10013610393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.