Címkék
2018. február 07. írta: Vécsey Szandra

Címkék

post-it-1079361_1280.jpgAz emberek úgy általában nagyon szeretnek címkézni. Kapnak „jó” és „rossz” címkét más emberek, tárgyak, szokások, az időjárás és számos elvont fogalom. Ugyanarra a valamire egyesek „jó”, míg mások a „rossz” címkét teszik, a legtöbb dologra valószínűleg épp ugyanannyian tesznek ilyet is és olyat is. Ebből vannak a viták, válások, politikai pártok és háborúk. A címkézés sajátja, hogy rendszerint rögtön ítél, azonnal véleményez, és simán tesz egyszer „jó” címkét valamire, másszor pedig „rossz”-at, attól függően, hogy milyen lábbal kel, kinek van köze a dologhoz, és mások mit gondolnak róla. Sőt, ha valaki túl sok rossz címkét kapott, már csak a szokás kedvéért is teszünk rá még egyet, így gondolva egyre rosszabbat a másikról. 

Nem értjük, ki miért adja a jó és rossz címkét, hisz mindenkinek az a "normális" amit saját maga ad. És meggyőződésem, hogy van, amit sosem fogunk megérteni, egyszerűen azért, mert mások vagyunk. Csak el kell fogadni. Vagy arrébb állni...

Figyelj meg egy beszélgetést! Vagy - pláne - egy politikai vitát. Csak hangulatot hordozó kulcsszavak vannak benne, néha egymással csak laza összefüggésben. És az ember máris dekódol. Ki így, ki úgy. Ha elegendő "rossz" kulcsszóval jellemzi "A" ember "B"-t, akkor "B" rosszá válik. Ha "B" visszavág, akkor egy másik tábort állít maga mellé, "A" ellenében.vagy például nézzük a kismamát, aki a gyerek három éves kora előtt visszamegy dolgozni. Az egyik tábor szerint karrierista (fúj), a másik tábor szerint nem éri be a házimunkával (helyes). És igazából melyik? Senki sem tudja, mert ezer árnyalata van a döntésének: a gyerek igénye, az ő igénye, a házikassza igénye, a felkínált lehetőségek, talán még az elviselhetetlen szomszéd is, aki miatt az ember inkább dolgozni megy, hogy ne kelljen egész nap hallgatnia... De ez túl bonyolult, az összetett dolgokat pedig nem szeretjük, inkább egyszerűsítünk - és címkézünk, ítélkezünk. Ha valamit nevetségessé akarunk tenni, akkor ezt erősítő kulcsszavakat használunk, ha el akarjuk fogadtatni, akkor pozitív hangulatot árasztunk. Ezért parttalanok a viták, és hatástalanok a racionális érvelések. Ki foglalkozik az észérvekkel, ha az érzelmekre egyszerűbb és hatékonyabb hatni? 

Az a pár százalék meg nem szokott számítani, akit érdekelnének az észérvek is... ;)

A címkézéshez kapcsolódó remek mese itt 

A bejegyzés trackback címe:

https://levezeto.blog.hu/api/trackback/id/tr2913553117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.