Infozombi állapot
2018. október 29. írta: Vécsey Szandra

Infozombi állapot

woman-1446557_1280.jpgSzerintem zombik vagyunk. A mindent magával ragadó információs forradalom végigsöpört rajtunk, és infozombit csinált mindannyiunkból. Ez így egy kissé erős, ugye?

De gondolj csak bele! Az ember anatómiája nem változott az elmúlt 300 évben, mégis 300 évvel ezelőtti az ember egész életében nem jutott annyi információhoz, mint mi pár nap alatt. Használjuk a hírportálokat, a facebookot, számos egyéb közösségi felületet, bármilyen témában elérünk videókat, és folyamatosan érkeznek az elvárások, hogy miről illene tudnunk, ha tájékozottak akarunk maradni. Képben kell maradni a lakásfenntartással, a laptop és net üzemeltetéséhez szükséges infókkal, a saját aktuális teendőinkkel és a gyerekeink ügyes bajos dolgaival is, kezdve az iskolai eredményekkel és különórákkal, folytatva a barátokkal, egészen a plüssállatok és youtuberek nevéig. Tisztában kell lennünk a feladatainkkal a munkahelyen, fontossági sorba kell raknunk fejben minden hűdenagyonsürgős teendőt. (Csak a felére lesz idő, a többiben újabb és újabb feladatokat kell regisztrálni.) És közösségi életet élünk offline és online, érzékeljük, hogyha valaki épp jól érzi magát, és azt is, ha valaki az empátiánkat kéri. Tájékozódunk a világ eseményeiről, és feltétlenül tudnunk kell, ha bármi történik -  az informáltság illúziója ez csupán... Lényegesen több adat közül kell kiválasztani a számunkra hasznosat, és kezdeni vele valamit. Minden egyes információ küldője el akar érni nálunk valamit, befolyásolni akar, eladni terméket, eszmét, bármit. Nekünk minden egyes időpillanatban mérlegelni kell, hogy elfogadjuk-e, elhisszük-e, akarjuk-e. 

De helyzetünk a múltat tekintve sem túl rózsás. Az információs forradalom még a kanyarban sem volt, amikor Efrájim Kishon a "Nem figyelnek" humoreszkjében (Veszett ernyő nyele c. kötet, csak ajánlani tudom. :) ) már rámutatott az emberi társalgás néhány általános jellemzőjére:

"- Hogy vagy?

- Vacakul.

- Nagyszerű! És a család?"

- Az idegeimre mennek. 

- Ez a lényeg. Ugorjatok át egyszer... 

Nem figyelnek. (....) Úgy általában véve megállapíthatjuk, hogy az emberi társalgás rozsdás síneken halad egy átlagos papagáj vagy egy álmos gramofon jellegével. Két lábon járó hanglemezek vagyunk, lejátsszuk a szövegünket, amint ránk teszik a tűt."

"Nem figyelnek. Ha az olvasó nem hisz nekünk, akkor tegyen alkalmilag kísérletet neje őnagyságával, vagyis mondja neki hízelegve a kora esti órákban: - Teljesen étvágytalanul jöttem haza, kis szívem, de alig kóstoltam meg az újházi tyúkhúslevest, amit főztél nekem, Isten engem úgy segéljen, egy falatot sem tudtam többé lenyelni - mire őnagysága el fog pirulni a boldogságtól és azt suttogja: - Főzhetek én neked mindennap újházi tyúkhúslevest. - Vagyis nem a szavak számítanak, hanem a melódia."

És tényleg nem figyelünk. Valami lehet a levegőben, mert ezt a bejegyezést azelőtt kezdtem írni, mielőtt megjelent volna ez a cikk, de úgy tűnik, a cikk íróját ugyanaz zavarja - kicsit másként. Figyelmünket folyton hagyjuk elterelni, nem lehet pusztán egyvalamivel foglalkozni egyazon időpillanatban, ez külső és belső kényszer egyaránt. Az ember nem változik, csak az eszközkészlete: most sokkal több dolgot csinálhatunk egyszerre, mert sokkal több eszközünk van, amivel hatékonyabbak lehetünk az 50 évvel ezelőtti embereknél. Pedig már akkor se figyeltek... 

Hogyan védekezünk? Például már rég nem olvasunk el hosszabb szövegeket, csak ha felkelti az érdeklődésünket. (Kivétel vagy, ha eljutottál idáig!) Csak kulcsszavakat hallunk meg: teljesen mindegy, mit mondasz, mert csak akkor ér célba az üzenet, ha bizonyos kulcsszavakat használsz. Sőt, a fenti példa szerint bőven elég lehet a melódia is... És mi történik? Néhány, számunkra fontos területtel foglalkozunk, a többiben meg önvédő automatizmusok indulnak - a beáramló információk egy részét egyszerűen elfelejtjük, és reflexből hárítunk, ha valamit mégsem kellett volna elfelejteni. Rutinból döntünk - csak haladjunk. Nem olvasunk el szabályzatokat, szerződéseket, nem figyelünk oda fél percnél hosszabb egybefüggő üzenetre, nem kérdőjelezünk meg semmit. Gyakorlatilag átálltunk kézi vezérlésre, az tesszük, amit éppen mondanak, akkor, amikor mondják. Infozombik lettünk... 

A bejegyzés trackback címe:

https://levezeto.blog.hu/api/trackback/id/tr2414254499

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.