Bambula
2018. december 13. írta: Vécsey Szandra

Bambula

apple-691323_1280.jpgSzokásos este. Leteszem a telefont, amivel addig játszottam, és Dorkától végre megszerzem a laptopot, amely egyben ügyeletes médiacenterünk: a zene elsődleges forrása, a játék tere, a hírek lelőhelye,a hobbim eszköze és egyben ez a tévénk is filmekkel, sorozatokkal, szórakoztató műsorokkal, és youtuberek - ööö - munkáival.. Egyszóval a laptop és a telefon jelent számunkra mindent, ami bambulás.  

Megszerzem tehát a laptopot, gyerek aludni tér, én meg csak bambulok. Kikapcsolok. Szó szerint. Tágra nyílt szemekkel nézem a képernyőt, üveges tekintettel görgetem a híreket, FB hírfolyamot, és csak nagy nehezen vagyok hajlandó beismerni, hogy egyrészt nem tudom, mit olvastam el eddig, másrészt nem is igen érdekel... A filmek és sorozatok különösen veszélyesek. Rengeteg időt el tudok tölteni nem létező emberek nem létező életének szemlélésével. Mert az ember szerény és nagyrészt online társasági élet mellett szívesen éli át mások kitalált, happy enddel végződő tündérmeséjét. Ezekben a filmekben a férfiak mindig jóképűek, viccesek, esetleg jópofán esetlenek, emellett fejlett kommunikátorok, akik mindent megtesznek hőn szerelmükért, vagy nagyon szomorúak, hogy viszonzatlanok érzelmeik. Ezekben a filmekben a nők mindenfélék (okosak, ügyetlenek, szelídek vagy agresszívek), de minden esetben kikötnek álmaik férfija mellett - nahát. Miközben sikeresek lettek, vagy bölcsebbek és kiegyensúlyozottabbak, de leginkább mindez egyszerre. Persze, én a romantikus vígjátékokat szeretem, na. Garantált agymosás, de legalább szórakoztat...

Szóval bambulok, és csak telnek az órák értelmetlenül. Kell ez is néha - nem vitatom - de azért csak van egy határa.. Az egész pont olyan, mintha kidobtam volna az időt az ablakon - kivéve azt a pár felemelő pillanatot, amikor valami jó cikket találok, vagy jó filmet nézek, vagy jóbaráttal chatelek. Egyébként pedig pattogok pár jól ismert portál között, nézem a százszor nézett filmeket - ez az egész egy börtön, egy szellemi kelepce, amelynek zárját a megszokás őrzi. Egyszerűen könnyebb bambulni vagy játszani a telefonomon, mint bármi mást csinálni. Nem tornázok, nem angolozok, nem olvasok, nem írok, nem ismerkedek, nem tanulok, nem csinálom a házimunkát, nem varrok, és egyáltalán semmit sem csinálok este, csak bambulok. Jó nekem, nem igaz? A kis család előnye. Ha csak egy gyerek van az ember körül, aki fél kilenc körül aludni tér, van tér a végtelen bambulásra, és olyat úgyse tehet, ami zajjal jár. 

Csak egy gond van ezzel: Ha az ember pihen, akkor utána kipihentnek érzi magát. Ha csak bambul, pont olyan marad, mint annak előtte. Bamba... ;)

A bejegyzés trackback címe:

https://levezeto.blog.hu/api/trackback/id/tr4714472184

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.