Időmámor
2019. március 12. írta: Vécsey Szandra

Időmámor

time-3222267_1280.jpgMár több, mint két hete dolgozom az új munkahelyen. Sok minden örömteli a változásban, de egy dologgal nem tudok betelni: az idővel, ami a váltással az ölembe hullott. 

Sejtettem, hogy ez tetszeni fog, de hogy ennyire...? Amikor a munkaidőm végén (és nem máskor) kilépek a kapun, és onnantól kezdve szabadon rendelkezem az időmmel. Ha a lányom különórán van, akár elmehetek Pesterzsébet központjába egy laza fél óra alatt, ami egészségügyi sétának is betudható. Majdnem könyvtárba is eljutottam már így, csak épp zárva volt... Vagy hazaballaghatok, sőt, akár kiruccanhatok az M5 melletti boltok egyikébe is, mert még az is belefér az időmbe. Hihetetlen. És odaérek nyugodtan a gyermekért az iskolába, épp csak a négyórás dömpinget kerülöm el, amit egyébként sem szeretek. Sőt, reális esélyem van elmenni tornázni - igaz, egyelőre nem jutottam túl az esélylatolgatáson... Van energiám arra, hogy a lakás megoldatlan pontjaira megoldást találjak, sőt, új ötleteim is vannak. Ha valamit elfelejtek elintézni, akkor elintézhetem másnap is anélkül, hogy átszervezném az életemet. És eljutok postára, meg számos olyan helyre, ami hatkor bezár. Döbbenet.

Hogy mi volt eddig? Az elmúlt közel 15 évben - a gyest leszámítva - folyamatosan loholtam, versenyt futottam az idővel. Legalább két órát vett el az életemből naponta az utazás, de volt, hogy többet is. Ami annyit tett, hogy eleve későn értem be, majd ledolgoztam a 8-9 órát (vagy többet), majd utazás haza. Napi két óra utazás iszonyatos időt vesz el az embertől, amit akkor is érez, amikor utazik, de akkor érez csak igazán, amikor már nem utazik annyit. Hétvégébe sűrítettem mindent, ami vásárlás, vagy egyszerűen beértem azzal, amit az elérhető helyeken venni lehetett. A szabadidőt percekben mértem, nem félórákban vagy órákban. Az egészségügyi séta helyett 10 perc erőltetett menet volt a metrómegállóig, és pontosan tudtam a metró-busz távolság időigényét (sétálva, kilépve és futva egyaránt). Igyekeztem párhuzamosan szervezni, intézni a dolgokat, amiből az következett, hogy a dolgok jó részét elfelejtettem, elhagytam, összekevertem... Mert ezek a dolgok már csak ilyenek...  Az időhiány egyre volt jó: nem tudtam boltba menni, így spóroltam valamelyest... 

Az új munkahely is nyugodtabb. Kifejezetten élveztem, hogy egy anyag összeállítására rendelkezésre állt elegendő idő, nem kellett kapkodni, idegeskedni, csak szépen, tempósan tenni a dolgunkat. Mindenki proaktív és előre gondolkodik, így van idő megoldani az esetleges váratlan helyzeteket. Van idő a feladatainkra.. 

Hívhatjuk ezt időmámornak? :) 

A bejegyzés trackback címe:

https://levezeto.blog.hu/api/trackback/id/tr5814676004

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.