Még mindig lakásprojekt - végső simítások
2019. augusztus 20. írta: Vécsey Szandra

Még mindig lakásprojekt - végső simítások

elotte-utana-keret.pngTalán emlékeztek, tavaly vettem egy lakást, amit többek segítségével viszonylag gyorsan lakhatóvá tettem. Mivel szűk két hetem volt rá akkor, az apróságoknak minősített, inkább esztétikai problémákat hanyagoltam. Bőven elég volt nekem, hogy van hol aludnunk, és van hová eltennünk a cuccunkat. Mérhetetlenül elfáradtam a végére, mondanom se kell. Olyannyira, hogy egész mostanáig csak pár szegőlécet tettem le, meg lefóliáztam egy bútorlapot, és ezzel ki is merült az egész éves lakásszépítő tevékenységem. Ámde eljött a láblógatós nyár, és ezzel a lehetőség is arra, hogy végre az egyik leginkább szemet bántó jelenséget orvosoljam: takarólécet tegyek a beltéri ajtók köré. 

Tavaly ugyanis az első mozdulatom a lakásban az volt, hogy 2-2 ujjal leemeltem a gyári takaróléceket - ennél több erőfeszítés nem kellett hozzá. A sárguló, deformálódott, sehogyan sem passzoló lécektől rövid úton megváltam, majd egy teljes éven át néztem az ajtókeret és a fal között tátongó hatalmas réseket, valamint a falhoz semmilyen irányban sem igazodó ajtókereteket. Kész csoda, hogy az ajtók rendeltetésszerűen működnek, olyan ferdén vannak a tokok a falhoz rögzítve. 

Okosok rögtön javasolták, hogy cseréljem le az ajtókat. Persze. Nyilván azért fogok alsó hangon 500 ezer Ft-ot fizetni új beltéri ajtókért, és tűrni a mesteremberek lázas munkáját vagy munkakerülését, mert nem szép... 

Azt, hogy ezt a problémát egy asztalos oldja meg nekem, szintén elvetettem. Melyik asztalos jönne el ilyen sziszifuszi munkáért?! 

Saját hatáskörben kellett tehát megoldást találnom. Egy barátnőm adta végül is az ötletet (köszi, Judit! :) ), hogy mi lenne, ha polisztirol szegőléceket használnék. Tudjátok, olyat, amilyen a falon szokott lenni a plafon és az oldalfal találkozásánál. Az ötlet számos okból tetszett:

  • mert olcsó - ez mindig szempont;
  • mert könnyű - haza tudom vinni a boltból kézben, bkv-n, többször fordulva;
  • és elég egy sniccer meg egy kiszuperált vágódeszka ahhoz, hogy elvágjam. 

Az egyenlőtlenségek szintezéséhez egy- és kétcentis polisztirol lapokat használtam, amiből néha fél és másfélcentist kellett varázsolni... Képzelhetitek. És persze elfogyott rengeteg stukkóragasztó és valamelyes festhető akril tömítő is a művelethez. 

Nem kapkodtam el a dolgot, mondhatjuk, hogy ez egy egész nyári projekt volt. Ugyanis félóra-háromnegyed óra centizgetés, nyiszatolás, igazítás, ragasztgatás után már elkezdtem nagyon-nagyon türelmetlen lenni, és ez persze azonnal meg is látszott a munkámon - azaz inkább volt tekinthető rombolásnak, mintsem építésnek. A munkálatokat egyben betudtam amolyan empátiás esettanulmánynak is: Mi a fenét tudnak szüttyögni annyit a férfiak egy pár órás melón hetekig-hónapokig...? Jelentem, ez ügyben némi fejlődést tudok felmutatni.. No, annyit azért nem... :) 

Dorka ajtaja volt a legnagyobb kihívás. Nemcsak a fal síkjától tért el az ajtókeret minden irányban, hanem a felette lévő világítóablak és az ajtó sem volt egy vonalban. Elképesztő mennyiségű ragasztóval, jópár indulatos Ragadjá' má' oda, légysziiii! felkiáltások mellett, egynapi munkával tudtam úgy-ahogy vállalhatóvá tenni azt az ajtót. Dorkának mindenesetre tetszik, és ez a lényeg. Mondjuk nem tudom, mit csináltam volna, ha azt mondja, hogy nem tetszik... 

Végül lefestettem az egészet, majd kivakartam a lakást és magamat a festékből, mert persze inkább takarítok utána, minthogy egy órát pepecseljek az előkészítéssel... 

Újabb tervek? A fürdőszobával még tudnék mit kezdeni.. De talán majd jövőre.. :)  

A bejegyzés trackback címe:

https://levezeto.blog.hu/api/trackback/id/tr7015016062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.