Nyári mozaikok
2019. augusztus 31. írta: Vécsey Szandra

Nyári mozaikok

images-381937_640.jpgA nyári időszakban a szerencsésebbek kivehetnek annyi szabadságot, hogy legyen esélyük rácsodálkozni: van élet a munkán túl is. Én mérhetetlen hálás vagyok ezért a nyárért: új élmények, új ismeretségek, aktív és teljesen passzív pihenés, feltöltődés és kikapcsolódás. Első munkanapomon a munkahelyem ajtaján is alig jutottam túl... 

Instant nyaralás 2.0

Be kell valljam, konformisták vagyunk, Dorka és én. Talán mert én öregszem, Dorka pedig egy egészen más generáció. Fogjuk erre... :) 

Szóval amikor két évvel ezelőtt megkérdeztem egyszem leánygyermekemet, mit választ inkább: egy hét Zamárdiban szerény, de tisztes körülmények között, vagy három nap, két éjszaka fürdős wellnessben, a válasz gondolkodás nélkül érkezett: inkább a wellness, mert akkor lehet akármilyen idő, és a fürdők vize biztosan olyan meleg, ami nekem is megfelel. (25 fok alatt konkrétan nem megyek bele a Balatonba.) És hát a svédasztalos kínálat is igen csábító, mi tagadás. Meggyőzött. Így két évvel ezelőtt, szuperakciós keretek között meglátogattuk a kies Gyopárosfürdő négycsillagos szállodáját, közvetlen kapcsolattal a helyi strandhoz. 

Tavaly a lakásvásárlás/felújítás/bútorozás elvitte minden anyagi lehetőségünket, idén viszont ismét felkerekedtünk, ezúttal Egerbe.

Megterveztem az utat, online vettem jegyet, amit a mobilomon mutogattam aztán a kalauzoknak - gondoltam, de menő vagyok... Ezzel nem is volt gond, csak az nem derült ki az online utastájékoztatásból, hogy a vonatpótló buszokra küzdeni kell a helyért, és odaérni időben, különben lemaradunk, mint a borravaló. Mákunk volt, az utolsók között szállhattunk fel, csak mert tíz perccel a kiírt indulás előtt ott voltunk, kezünkben az előreváltott menetjeggyel. A busz ezután elvitt egész Hatvanig, ott felszálltunk az IC-re. Puszta kíváncsiságból általában oda szoktam figyelni, mit mond a vonaton a hangosbemondó, és ezúttal ez volt a szerencsénk: kiderült, hogy a vonat, amin ülünk épp, nem megy Egerig, sőt, ha nem szállunk le időben, Miskolc lesz a végállomás. Megnyúlt az arcom rendesen, és szinte hallottam a körülöttem ülő idősebb utasok gondolatát: na, hiába van ennek is okostelefonja, mégse tudja, hogy át kell szállni...

Idén már volt a programban némi kultúra is, új elemként. Két éve még esélytelen lett volna, idén már nem volt pardon: az egri várat márpedig látni kell. Meg Gárdonyi Géza Emlékmúzeumot, ez utóbbit azért, mert úgysem ússza meg Dorka sem az Egri csillagokat. Legalább lássa, hol készült. Cserébe az első oldal kézirata is ki volt állítva, jópár egyéb berendezési tárggyal és rengeteg százévesnél idősebb könyvvel. Mondjuk Jókai összest nem találtam.. :) Eger belvárosa egyébként csodaszép, a városi strand remek, csak ajánlani tudom mindenkinek!

Oázis

Plébániai táborban is voltam az idén. Hogy miben?! - kérdezi erre vissza mindenki, nem leplezett döbbenettel az arcán. Dorkát kísérted? - Nem, Dorka nem jött. - Hát akkor meg?! - Mert már nagyon hiányzott nekem ez a műfaj...

És még mindig nem értik. 

Persze, nem is egyszerű. Egy sporttáborban sportolnak. Egy kézműves táborban kézműveskednek. No de egy plébániai táborban? Az egészen más.. Nem pusztán arról szól, hogy mindennap van mise és közös imádság, amit nem is akarunk ellógni. Még csak nem is arról, hogy a témákhoz vagy filmhez "keresztény szemüveget" veszünk fel. Az ilyen táborok célja a közösségépítés, a közös keresztény alapok megélése és fejlesztése egymás segítésével, elfogadásával, támogatásával. És amikor ezekre kicsit jobban figyelnek a résztvevők a szokásosnál, az egy egészen különleges miliőt teremt. Olyat, amire mindig is vágyunk, amilyennek mindig is kellene lenni. Tábori laborkörülmények között létrejött minta Isten országáról.. 

Új korszak hajnala

Ez a nyár vitathatatlanul az új ismeretségekről szólt. Nem mintha keveselltem volna az eddigi ismerőseim számát vagy összetételét.. De olyan jó megismerni új világokat és érezni azt, hogy végre nem befelé fordulok, hanem kifelé nyitok. Elfogadni új emberek érdeklődését és örülni a társaságuknak. Elmenni úgy templomba, hogy nemcsak az arcok ismerősek, hanem személyes élmények is kapcsolódnak ezekhez az arcokhoz. Megélni a befogadást... 

Tartalmas nyár volt. Soha rosszabbat. :)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://levezeto.blog.hu/api/trackback/id/tr6315014002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.