Szélmalomharc
2019. szeptember 20. írta: Vécsey Szandra

Szélmalomharc

girl-2771936_1280.jpgMinden ember életében vannak szélmalomharc-szerű küzdelmek. A háborúnkba mindig elindulunk, mindig jutunk valamilyen eredményre, nyerünk talán csatákat, de a háborút sosem. Az állandó patthelyzet. Mondhatni állóháború. 

Na ilyen nekem az angol nyelv. És lehet, hogy Dorkának is ilyen lesz...

Mert mi történik az iskolákban 30 éve változatlanul...? Kilóra tanulunk szavakat, kifejezéseket, akár egész mondatokat is, nyelvtani szabályokat, kivételeket. Gyakorlunk feladatokon, gépiesen ismételjük, alkalmazzuk ugyanazt. Majd egy-két óra alatt napirendre térünk felette, és tanulunk-gyakorolunk valami mást. Mint bármely más tantárgyból a matektól kezdve a történelmen át a testnevelés óráig. Az emlékezetünkben ezek után megmarad némi halvány emlék a szabályokról, random pár szó, amely ritkán kötődik bármi számunkra fontos dologhoz. Ennyi. Újra és újra elővesszük ugyanazokat a szabályokat - és felejtjük el - , bővítjük a gyorsan kopó szótárunkat anélkül, hogy használnánk belőle bármit is. Mint egy lyukas hordóba a vizet, úgy töltjük az angoltudást, és veszítjük el egy héten belül azzal a lendülettel. Mindezt anélkül, hogy egyáltalán felmerülne a személyes igény az angol nyelvű kommunikációra. 

Roppant bosszantó módon a nyelvtudás nem olyan, mint a biciklizés, amit csak egyszer kell megtanulni, és nem felejtjük el. A világ- és magyar irodalomról is elegendő hosszú távon egy átfogó sejtés, azzal is elevickél évtizedekig az e téren nem túl művelt körökben. A nyelvtudás a matekhoz sem hasonlít, ahol sokszor elég a logikát ismerni, és a többire majd rájövünk - előbb vagy utóbb. A nyelvtudás csak úgy létezik, ha meg akarunk érteni valakit, ha a szavak jelentenek számunkra valamit, ha a kifejezésekkel mondanivalónk van. Ez csak akkor működhet, ha használjuk, ha folyamatosan használjuk mindazt, amit addig tanultunk - élő számunkra az a nyelv. Minden egyéb esetben gyorsabban tűnik el a tudás, mint ahogy megszereztük azt. Mi értelme van több száz szót megtanulni a gyerekeknek, amikor magyarul sem használják azokat? Nemcsak angolul, de magyarul is tanulja az országok neveit a lányom... Hiába tanítják neki ötödik éve az angolt, nem tudna magáról 10 mondatot mondani, mert nem is tudja, hogy azt már mind tanulta. Nem élő a nyelv számára, csak egy tananyag. A nyelvtani feladatokat pont úgy csinálja, mint én régen: gépiesen, mihamarabb túlesve rajta, sorozatgyártás-jelleggel. Az utolsó angoltanárom volt az, aki figyelt arra, hogy a csoport tagjait mi érdekli, milyen szavak ragadhatnak meg, milyen kifejezésekre, nyelvtanra van valóban szükségünk és miért. Minden egyes szóhoz kapcsolódott egy élmény, kötődött valamelyikünkhöz, tudtuk, hogy ki miatt és miért került be a szószedetbe. És adott olyan online eszközt (Quizlet), amivel valóban megtanulhatóvá váltak - még nekem is. Miközben az iskolákban még mindig azt mondják, hogy ne online tanulja a gyerek a szavakat, mert nem gyakorolja be a keze... 

Bár nem vagyok pedagógus, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy a poroszos oktatás összes hátránya a nyelvtanulásnál látszik csak igazán. Minél többet akarunk a fejébe tömni a gyereknek minél rövidebb idő alatt, miközben a tudás alkalmazása és gyakorlati használata elmarad, vagy minimális mértékre korlátozódik mondván, hogy többre nincs idő..  

És ezek után a magamfajta felnőve akkor jön rá, hogy mennyi felesleges dolgot fecseg magyarul, amikor angolul csak a legfontosabbakra akar szorítkozni. Mert abból nem sok van. Tulajdonképpen egész nap el lehetne lenni csöndben is...

A bejegyzés trackback címe:

https://levezeto.blog.hu/api/trackback/id/tr5515113894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.