Láthatatlanság
2020. január 23. írta: Vécsey Szandra

Láthatatlanság

reed-4246695_1280.jpgVan egy különleges képességem: láthatatlanná tudok válni. Ez a képesség nem velem született, hanem gondos, kitartó munkával fejlesztettem ki kora ifjúságom megannyi angolóráján, a hátsó sorban. Amikor már jobban ment, az első sorból is simán el tudtam tűnni a tanár szeme elől. Ennek előnyeit nem kell magyaráznom azoknak, akik éppúgy küzdöttek az nyelvtanulással, mint én. És sosem tudnám megmagyarázni annak, aki örömét leli az idegen nyelvekben.. Mindenesetre aki az órán láthatatlan, annak nem kell olyan kínos helyzetekbe keverednie, hogy hangosan olvasson valami fura nyelven mások előtt, esetleg imitáljon egy teljesen életszerűtlen helyzetet kínszenvedős párbeszéddel. Mert nem szólítják fel. Mert szinte ott sincs.. Egyszóval élveztem a láthatatlanság előnyeit, amire akár már 2-3 fős csoportban is képes voltam egy idő után. 

Az utcán még dudorászni is mertem, mert azt gondoltam, hogy nemcsak láthatatlan vagyok, hanem nem is hallanak. Ez az elméletem akkor dőlt meg, amikor másokat is hallottam dudorászni az utcán... Sajnos a láthatatlanság hátránya, hogy szinte keresztülgyalogolnak az emberen, vagy rálépnek a buszon. De ezzel együtt még nem, nem ültek rám a tömegközlekedők...  :)

Láthatatlanság-kutatásaim legújabb színtere a tánciskola, ahova elkezdtem járni egy barátnőmmel. (Salsa. Kéretik nem kacagni.) Na most ott az van, hogy össze-vissza állunk a teremben, kellőképpen kihasználva a teret. Ebben a rendezetlen helyzetben egy olyan mondat a fiúknak, hogy menjenek eggyel balra a következő lányhoz, párcsere végett - nos az egy teljesen megoldhatatlan matematikai problémát generál. Merthogy akkor most melyik balra a következő, ha nem körben állunk...?! Nem is ugorták meg a dolgot, mentek oda, akit találtak, azaz az első azonosítottan nőnemű, legközelebb álló, de az előbbivel nem azonos egyénhez, akinél még nem állt másik hímnemű. Ebből az következett, hogy aki a fősodorból kijjebb állt, és nem is nézett az emberekre ráutaló tekintettel, miszerint tessék őt választani - nos, az kimaradt. Ez voltam én. Mondhatjuk úgy is, hogy nem vadásztam partnerre a szó proaktív értelmében. Persze nem minden alkalommal maradtam egyedül, és a tanár is próbált figyelni.  Megjegyzem, hogy csak eggyel voltak többen a lányok.. 

És most - jutalmul, hogy egész ideáig elolvastátok ezt a bejegyzést - elárulom a Láthatatlanság Titkát: Tehát ha láthatatlanok szeretnétek maradni, egyszerűen csak nem kell mások szemébe nézni.. Mindenhova nézhetsz, jobbra, balra, mint aki éppen gondol valamire, vagy csinál valamit (jön valahova vagy tart valamerre...), - csak a másikra ne nézz. Ez nem akadályozza meg az elszántat, de nem tereli feléd a bizonytalant. Elszántból meg nagyon-nagyon kevés akad. Talán csak egy-két angol tanár, aki átlát a szitán.. :) 

A bejegyzés trackback címe:

https://levezeto.blog.hu/api/trackback/id/tr6215423680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.