Egyszer egy szilveszteri hálaadó misén valahol egy zsákfaluban a Bakonyban összegezték az elmúlt évet: "Az idén tízen haltak meg: három férfi, négy nő." Azóta is találgatjuk, hogy vajon mi a helyzet a maradék hárommal… Akarva-akaratlan mi is számot vetünk az elmúlt esztendővel: Megszámoljuk, mennyi édességet ettünk (sokat), hány órát mozogtunk (keveset), hányszor volt igazunk (hagyjuk), és hányszor mondtunk hülyeséget (pláne). Milyen döntéseket hoztunk, és milyen következményekkel jártak ezek a döntések? Haladtunk előre az elképzelt úton, vagy csak egy helyben jártunk? Jó irányba haladunk egyáltalán?

Ez az időszak arra is alkalmas, hogy hálát adjunk azért, ami adatott 2017-ben: a családunkért, a tetőért a fejünk felett és az ételért az asztalon - az Isten gondviseléséért. A munkánkért, az elért sikereinkért, a pozitív emberekért, akik körülvesznek, és az erőért és türelemért, amellyel elviseltük a többieket. Hálát adhatunk az egészségünkért, vagy azért, ami még megmaradt belőle. Hálát adhatunk a tudásunkért, és az új ismeretékért, amelyeket szereztünk - még akkor is, ha nem feltétlenül vágytunk rá. Hálát adhatunk a szerzett tapasztalatokért, ha jó, ha rossz - mert gazdagabbak lettünk tőle. Hálát adhatunk a terveinkért, különösen azokért, amelyeket meg is tudtunk valósítani. Hála a kellemes napokért, a szép tájakért, a vidám percekért, a jóízű beszélgetésekért, az együttérző emberekért. Ha szükség volt ránk, és ha szükségben volt kire támaszkodnunk. Hála a belénk vetett bizalomért, és azért, ha valakiben nem hiába bíztunk. Hála minden gesztusért, ami irányunkba mutatott, és hála minden ötletért, amivel mi gyakorolhattunk hasonlót mások felé. Hála azért, ha volt kit szeretnünk és viszontszerettek 2017-ben.

Hálás 2018-at kívánok mindenkinek! :)