Nagyszombaton van a katolikus egyház leghosszabb, és egyben legszebb liturgiája, úgy 2,5 órás nagyjából. Mivel ez túl hosszú idő, hogy egyedül hagyjam otthon a lányomat, ráadásul esti időpont, így magammal vittem. De hogyan bírjon ki egy gyerek 2,5 órás misét úgy, hogy a szimbolikájának a tizedét se érti, a nyelvezete idegen, a téma minimum fura egy kilencévesnek? Ráadásul már hétévesen kijelentette, hogy a halottak nem támadnak fel semmilyen körülmények között, és punktum.
Nos, az úgy volt, hogy megbeszéltük egy osztálytársa anyukájával, hogy ők is jönnek, mi is jövünk, de jó. Úgy az ő gyerekei is inkább hajlandók, meg az enyém is. Az első fejezete az estének: tűzszentelés nyílt láng mellett a szabadban, erről gyújtják meg a húsvéti gyertyát, a húsvéti gyertyáról pedig az összes többit. Ha törik, ha szakad. Ezúttal éppen szakadt. Így a lányok saját szemükkel győződhettek meg arról, hogy minden igaz volt környezet órán, és van az az olaj (benzin?) mennyiség, amellyel életben lehet tartani egy tábortüzet az özönvíz-szerű esőben is. Ki tudja, lehet, hogy egyenesen ezért alkotta meg az Úr az olajat, bár erre nem tértek ki külön az olvasmányokban.
Aztán kaptunk gyertyát, ami mindig izgalmas a gyerekeknek, hát még a szülőknek - ezzel újabb 10 percre lekötötték a figyelmüket. Majd jöttek az olvasmányok sorban, mind a hét. Itt került elő a kihajtogatós-összerakhatós játék meg a plüssnyúl.
Már épp kezdték volna unni a kihajtógatós-összerakhatós játékot meg a plüssnyulat, amikor megjelent a Bébicsősz. Legalább fél óra nyugalmat köszönhettünk neki. Nem volt igazán feltűnő, ahogy lassan, de céltudatosan bicegett el előttük, de az egyik szemfüles gyerek mégis észrevette. Meg is volt számukra a program a következő fél órára, ugyanis a Bébicsősz nem volt más, mint egy sánta poloska, a büdösebbik fajtából. Nem csinált mást, mint szépen, komótosan elindult a könyöklő egyik végéből a jópár emberrel odébb lévő másik végébe, majd egyszer csak megjelent újra, a másik irányból. Elment egészen a könyöklő felénk eső végébe. A gyerekek persze követték járását, és figyelték, hogy vajon belemászik-e az előttünk ülő néni nyakába, és ha belemászik, vajon mit fog a néni szólni. De ez egy roppant megfontolt poloska volt, minden lépését és irányváltását kétszer is meggondolta, így a néni nyaka kimaradt az útvonalból. Talán egy ilyen nyaknál hagyhatta a hatodik lábát, ki tudja. Tapasztalt, öreg, bölcs poloska volt..
Eközben zajlott a felnőttkeresztelés, majd a mise folytatódott a szokásos medrében. Hála a gyertyáknak, a játékoknak és a Bébicsősznek, egészen sokáig bírták gyermekeink a misét, csak a legvégén kérdezgették, hogy mikor lesz már vége, és akkor már nyugodtan mondhattuk, hogy nemsokára.
A poloska végül baj nélkül kijutott a szabadba, a kézbe adott gyertyatartókon át, a legkisebb gyerek segítő közreműködésével.
Talán egyszer, ha nagyobbak lesznek, és a húsvéti nyúlban fognak kevésbé hinni, az Istenben meg jobban, talán más is ad majd számukra ez az ünnep. Addig pedig maradnak az alkalmi bébicsőszök.
