Nem szoktam semmit megfogadni az Újév hajnalán, úgyse tartom be. Ez idén sem volt másképp egészen addig, míg a karácsonyi károkat felmérve rá nem álltam a mérlegre... Hogy is mondjam.. nem egészen az a szám szerepelt rajta, amit látni szerettem volna.. 

A pörgős egyetemi munkám utolsó évében csak úgy olvadt le rólam a felesleg, így már-már karcsún érkeztem az új munkahelyre, ahol nagyobb nyugalom, és tekintélyes menzaebéd adagok vártak. Aztán az őszi indokolt, de jócskán eltúlzott édességfogyasztásom tovább fokozta a helyzetet, a karácsonyról már nem is beszélve, így januárban 5 kiló pluszt regisztráltam magamon. Tudom, nem akkora dráma, de a klassz ceruzaszoknyám elkezdett igencsak szűkössé válni. Sajnálnám a felső polcra tenni. És nem ez az egyetlen, amit sajnálnék, kiváltképp a pénztárcámat, ha most vennem kellene a kialakult méretre egy komfortos ruhatárat. 

Szóval konstatáltam a helyzet tarthatatlanságát, és ismét elkezdtem a jól bevált módszert, amit még terhességem alatt tanultam enyhe szénhidrát-intoleranciám miatt. Csak most sokkal jobb a helyzetem, mert a túlvezérelt dietetikusok nem hümmögnek kéthetente a laboreredményeim felett. 

Azt mondják, hogy az ember súlya jóval inkább függ az étrendtől és az étkezési szokásoktól, mint a mozgástól. Ezt meg tudom erősíteni, mert nem sportolok semmit, ha leszámítjuk a teljesen esetleges sétát és a heti egy óra salsaleckét. Viszont a sport egy csomó mindenre jó, úgyhogy ne hagyd abba, csak ne hidd, hogy megehetsz még egy csokit, mert úgyis lemozgod. Egyszer számold ki, egyetlen szem gumimaciért hány kalóriát kell égetned és ehhez hány gyakorlatot kell megcsinálnod, és rájössz, miért mondom. :) 

Pár éve már leadtam a módszerrel 10 kilót 4 hónap alatt, és egész jól tartottam - na jó, majd' a fele visszajött pár év alatt, de legalább tudom, miért: Hál' Istennek egészségesen működök, azaz ha sokat eszek, és sokat nasizok, az meg fog látszani rajtam, jól kiszámítható módon. Hát ezért. :)

Ha érdekel a téma, akkor kezd itt: ez a kalkulátor megmutatja, miből mennyire van szükséged a megfelelő étrendhez. Ami azért érdekes, mert ha utánaszámolsz, valószínűleg ennek sokszorosát megeszed gond nélkül. Ahogy én is. Pedig nincs is rá szükségünk. Kulcsszavak még a napi ötszöri étkezés, amelyben kb 20% a reggeli, 30% az ebéd és 25% a vacsora, de eszel egy falatot tízóraira, és egy szelet/pohár bármit uzsonnára. És persze inni kell (vizet), mert sokszor ivás helyett is eszünk. Hogy miért...?! De eszünk unalmunkban is... (Fene a jó dolgunkat, ugye.) A profik a lassan felszívódó szénhidrátokat helyezik előtérbe, mert lassabban lesznek éhesek. Én nem török ilyen magasságokba, és a csokit is szeretem. :)

Nekem könnyű dolgom volt az ötszöri étkezés bevezetésével is, könnyen idomítható volt az egyébként megszokott ritmusomhoz. Így válik tízóraivá a kávé 2 dl tejjel, vagy egy szelet csoki nyugodtan elfogyasztható uzsonnává. Az ebédet most rendelem, így - elvileg - tudom, hogy annak milyen értékei vannak, mert direkt úgy választok, hogy megfeleljen. A vacsora a projekt gyenge pontja, mert azt egyelőre nem álltam neki számolgatni.

Egy rendes diétában és egészséges étrendben nincs olyan, hogy valamiből bármennyit meg lehet enni, mert a lényege a mértéktartás - és ez az igazi kihívás... Amikor a csokit nem táblánként méred, hanem kockánként, a kekszet nem zacskóval, hanem szemenként... Itt érdemes arra gondolni, hogy igazán csak az első falatnak tudsz örülni, a második falat hasznossága már csökken, utána meg már csak a szemed kívánja. Kérdezz csak meg valakit, aki közgázt tanul... A mértéktartás megmutatkozik abban is, hogy ugyan sokszor eszek egy nap, de két étkezés között nincs étkezés. Bármelyik kósza dietetikus megmondja, hogy az a legveszélyesebb, amikor csak nasizunk valamit, pláne a TV előtt. Ellenőrizetlen kalóriabevitel. (Fúj.) Ráadásul észre se vesszük, hogy eszünk, hiszen közben valami más leköti a figyelmünket. Van olyan ismerősöm, aki ezt úgy oldotta fel, hogy a TV előtt szotyit bontogat: sok meló-kevés bevitel-elhanyagolható növekmény elve szerint. És a mértéktartás az édesszájúaknak külön erőpróbát is jelent, ugyanis a tartós eredmények érdekében konkrétan le kell szoktatni magunkat a (túlzott) édes ízről. Azaz nem áttérni a különböző cukorhelyettesítőkre, hanem leszokni az édesről. Ez nekem terhesség alatt egész jól sikerül, úgy 75%-kal csökkent a cukorfogyasztásom. Cukros üdítőket nem iszunk, limonádéba csak ritkán és kevés cukrot teszünk, és nagyívben kerüljük a gumicukor-polcot az áruházban. Általában sikerül. Néha nem... Mondjuk ezt a cukorszintet már nemigen tudom tovább csökkenteni. Vagy inkább csak nem akarom. 

Persze ezernyi recept van arra, miként veszítsünk el pár kilót az össztömegünkből, a fentiek inkább csak olyan elvek, amiket többször, több helyről is hallottam, és elhiszem, mert úgy tűnik, én ezen elvek szerint működök. Nem akartam ennél konkrétabb módszertant hozni nektek, mert volt olyan dietetikus, aki szerint szénhidrátot érdemes számolni, más szerint a kalóriát, megint más szerint a dietetikusok hülyeségeket beszélnek. Mondjuk ez utóbbi véleményt nem dietetikus mondta... :)  

Kitartást kívánok hasonló fogadalmaitokhoz! :)