Tenyerén hordoz az Isten.

Tekintve az elmúlt negyven évet, az utóbbi időkben inkább azt kérem az Istentől, hogy csak az akaratomtól mentsen meg, mert abból eddig csak a baj volt. Legyen most már az, amit Ő akar. És mi történt? Mint a kés a vajban, olyan szépen haladtak a dolgok előrefele. 

Megtehettem, hogy kilépek egy rossz kapcsolatból, és találtam albérletet, ott, ahol szerettem volna. A fizetésem is pont úgy változott ezután, hogy ki tudjam fizetni... 

És vehettem lakást akkor, amikor teljesen reménytelennek tűnt, még egy külső pesti kerületben is. Ráadásul éppen olyat, amilyet megálmondtam magunknak. 

És éppen úgy alakult a lakás birtokbavételének és felújításának összes időpontja, ahogy a legkedvezőbb volt számomra, és épp rendelkezésre álltak a segítő kezek is ahhoz, hogy egy szokásos nyári szabadság alatt lakhatóvá vált az új lakás és be is költözhettünk.

És amikor végképp megérett a helyzetem arra, hogy munkahelyet váltsak, megtehettem, és éppen olyan helyre vettek fel, ahova szívesen mentem...  

A tenyerén hordoz az Isten. Hála legyen érte! 

Áldott Húsvétot kívánok, és hasonló felfedezéseket!