Búcsú
2019. február 23. írta: Vécsey Szandra

Búcsú

frog-897420_1280.jpg21,5 év után otthagyom azt az egyetemet, ahol eddig tanultam és dolgoztam. Konkrétan a fél életemet itt töltöttem... A helyzet bőven megérett a váltásra, így örömmel adtam be a felmondásomat, amikor ajánlatot kaptam egy másik munkahelyről. Egybehangzó vélemények szerint azóta mintha kicseréltek volna: felszabadultan mosolygok, jövök-megyek, a korábban jellemző diszkrét depresszió mintha semmivé vált volna.

Ehhez az örömhöz pedig nagyban hozzájárultak közelebbi és távolabbi kollégáim, akikkel az elmúlt két évtizedben dolgozhattam. Meghatott a szeretetük, amellyel távozásom hírét fogadták. Talán mégis jól végezhettem a munkámat - vagy még inkább: többször mondhattunk köszönetet egymásnak, mint ahányszor elnézést kellett kérnünk... 

Meggyőződésem, hogy a kölcsönös tisztelet  és egymásra figyelés vihet előre egy szervezetet. Ha igyekszel megtenni mindent, hogy segítsd a másik munkáját. Ha értékeled, hogy a másik ugyanezt megteszi érted. Ha tiszteled a másik idejét, és nem várod el, hogy éjjel-nappal a te céljaidnak éljen. Ha mosolyogsz, és egy jó szóval vagy egy pozitív gesztussal igyekszel lépni a másik felé. Ha mindenkiben meglátod az értéket, és nem gondolod magadat többnek, legfeljebb másnak. Ha megbecsülöd és elismered a kollégáid munkáját - gondolatban, szóban, cselekedetben egyaránt. Ha valóban meg akarod érteni azt, amit a másik mond, és addig-addig kérdezed, amíg valóban ugyanazt értitek az elhangzottak alatt. Ha megtiszteled a másikat a visszacsatolással, visszajelzéssel, információkkal, amelyekre szüksége van. 

Én mindezt megtapasztalhattam ezen az egyetemen, és én is erre törekedtem - ha nem is mindig sikerült. Biztos vagyok benne, hogy ennek köszönhető, hogy tudtunk együtt dolgozni minden nehézség ellenére is. 

És mialatt örömködök, közben csendben búcsúztatom is ezt a hosszúra nyúlt időszakot. Nem is fogom még fel teljesen, hogy milyen lesz máshova bejárni, mások között dolgozni, más szabályoknak megfelelni. Ahol nem ismer engem a fél intézmény, és ahol én is alig ismerek valakit. Ahol újra meg kell tanulnom mindent. De nem aggódom. Hozzászoktam a változásokhoz, mint mindenki más is ezen az egyetemen... 

És persze hiányozni fognak a kollégák. Ahogy a fények, terek, szokások és hangulatok is. Az emlékek egy részét a falak hordozzák, más részét az emberek, akik közül páran már rég nem is tartoznak ahhoz a közösséghez, amelyet most otthagyok. Mint egy bent ragadt szellem, szabadulnék, hogy új utakat keressek, új közösséget és új munkahelyet építsek. Új emlékeket gyűjtsek. Valahol máshol. 

Drága Kollégák! Rengeteget tanultam Tőletek, Veletek! Sok mosolyt kaptam, türelmet, segítséget, jó szót, biztatást, bizalmat és kedvességet. Köszönöm nektek ezt a két évtizedet! Hálás vagyok érte! :) :,)

A bejegyzés trackback címe:

https://levezeto.blog.hu/api/trackback/id/tr7114633130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása