Kétféle ember van világunkban: azok, akik játszanak a Candy Crush Saga nevű mobilos játékkal, és azok, akik egyáltalán nem értik, hogy amazok miért játszanak ilyen hülyeséggel. Nos, úgy érzem, eljött az ideje annak, hogy rávilágítsak néhány kevésbé ismert tényre a játék kapcsán – hiánypótló ismeretterjesztő következik a karantén 53. napján. 

Ez a játék arról szól, hogy színes cukorkákat kell cserélgetni addig, amíg három egyforma nem kerül egymás mellé vagy alá. Akkor a három cukorka eltűnik, és ezzel pontot nyerünk, a többi cukorka pedig lejjebb csúszik a táblán. Ha több rendeződik bizonyos alakzatban egymás mellé, akkor különösen hasznos cukorka válik belőle (például csíkos, ami egy egész sor cukrot ki tud ütni). A pályák nehezednek, és egyre összetettebb célokat kell teljesíteni a játékosnak. Vannak nehezítő körülmények: cukorka bomba, csokifolyam, zselék, meg elzárt cukorkák, amiket előbb ki kell szabadítani… Az 1959. pályán tartok, képzelhetitek.

Szóval ahogy pötyögök vele, egyszercsak megvilágosodtam: tulajdonképpen ez nemcsak egy logikai játék, hanem egy zseniális szemléletformáló, ami megtanít minket egy csomó hasznos dologra:

• Célra tartani: A játék által meghatározott cél felé kell haladni a lépéseinkkel, ha nem így teszünk, az életbe’ nem jutunk túl a szinten.
• Preferenciákat meghatározni: klassz dolog, hogy egymás mellé tudunk rendezni négy cukorkát egy csíkos extráért, de lehet, hogy először meg kell szüntetni a mindent elöntő csokifolyamot, hogy közelebb kerüljünk a célunkhoz. Vagy mondjuk eltüntetni a bombát, mert az két lépés múlva felrobban, aztán jöhet a csokifolyam, és csak utána nézhetünk körül, mi is a feladatunk tulajdonképpen... 
• Elengedni a rutint: A csokifolyam rendszerint rossz, mert területet vesztünk miatta, de van, hogy az a cél, hogy minél többet összetörjünk belőle. És ilyenkor nem küzdünk ellene, mint rendesen, hanem hagyjuk terjedni, hogy aztán legyen mit összetörni. 
• Alkalmazni az elméletet: valamikor csak az a cél, hogy összegyűjtsünk mondjuk 5 csíkosat, máskor meg egészen más a cél, de rá kell jönnünk, hogy annak megvalósításához legalább 5 csíkost kell felhasználnunk. Azaz végiggondoljuk, mire van szükségünk, kiválasztjuk a megfelelő eszközt, és törekszünk arra, hogy azt szerezzük meg és használjuk. Ugye, hogy ez egészen más, mint gépiesen 5 csíkost szerezni, mert azt mondják…?
• Küzdeni: A játék kifejezetten épít a gyors és látványos jutalmazásra, sokan ezért játsszák. De benne van a küzdésre tanítás is: Előbb-utóbb a legnehezebb pálya is sikerül valahogy, ne add fel! A magamfajta soha nem versenyző antisportolónak ez újszerű üzenet.
• És elfogadni, hogy nem minden rajtunk múlik. Többünk meggyőződése, hogy van, hogy a program nehezít a pályán, máskor pedig megkönnyíti a dolgunkat. Tehát nem elég a remek logikai készség és a jó döntések, a játék kegyessége is kell a sikerhez.

Persze ebben a játékban is lehet pénzt költeni, és akkor több élete, több lehetősége és gyorsabb előrehaladása van az embernek. (Miért olyan életszagú ez...?) Összesen 5 ingyen életem van, amit ha elbukok, várhatok, míg „töltődik” - vagy fizetek. Én meg nem fizetek, úgyhogy mehetek a dolgomra, ahelyett, hogy a telefonon pötyögnék naphosszat... 

Hát mi más lenne ennyire komplex, hatékony, egyszerű fejlesztőeszköz, ráadásul ingyen…? Na ugye. ;)