Furcsán indult ez a nap. Kétszer ébredtem. Egyszer  álmodtam az ébredést, másodszorra pedig tényleg felébredtem. A kettő között volt néhány különbség: Az álmomban egy szemüveges, sárga műanyag kalapos, félig kész műhóember nézett rám kérdőn az ágyam végén, miközben én akkurátusan vettem le a kötött kesztyűmet, és azon gondolkodtam, hogy mikor vettem fel azokat, hogy abban ébredtem. Miután levettem, magam mellé tettem, hogy meglegyen. Mintha minden alváshoz kesztyűt húznék, ki tudja. Másodszor felébredtem, és onnan állapítottam meg teljes bizonyossággal, hogy az előző ébredés csak álom volt, hogy a kesztyűk nem voltak a helyükön…  És a műhóember se, ami azt illeti. De valamiért a kesztyűk hiánya fontosabb volt... Talán nem kellene annyit aludnom... 

Rendszerint nem emlékszem az álmaimra, vagy ha mégis, ritkán említésre méltóak, abszolút tipikus álmodónak vagyok mondható. Mondhatni a kanyarban sem vagyok ahhoz képest, aki képes mondjuk hatalmas alvó óriáskígyóval és mellette rohangáló tyúkokkal álmodni… Egyszer bakancs alakú krumplipüré volt álmomban, ebből álomfejtő ismerősöm megállapította, hogy biztos mehetnékem van. Végül is… Utána tényleg igyekeztem minél többet sétálni, és különösen erős vágy fogott el a repülésre, amikor rokont kísértünk ki a repülőtérre. Bár a repülőtéren kinek nincs mehetnéke, de tényleg?

Szóval azt mondják, az álmainkkal a tudatalattink üzen. Na mármost mire véljek egy sárga műanyag kalapos, szemüveges, félig kész műhóembert? Persze előző este elgondolkodtunk a hóember-jelmezen, de még véletlenül se volt sárga kalapban, pláne nem szemüvegben (fekete keretes hipszter-fajta). És mit akar tőlem egy ilyen félig kész hóember, hogy kérdőn néz rám?!

Megfejtések leadhatók a "szerkesztőségben". Helyes megfejtőt sajnos nem tudok kisorsolni, tekintettel arra, hogy a tudatalattim nem túl közlékeny. ;)