Emlékeztek, már volt egy posztom arról, miként próbálnak kedvére tenni az egyedülálló japán nőknek: pasit vetítettek a függönyre, hogy ne tűnjenek szinglinek. Nahát, most itt a párja: kölcsönférfi vásárláshoz, ezúttal Kínában... A cikk szerint jelképes összegért órákig bolyong veled, igény szerint tanácsot ad, beszélget, és készséggel eszik veled a büfésoron egy kínait. Hehe. 

Hölgyeim, kellene ez nekünk?! Tekintsünk el a kirívó esetektől, és tegyük fel, hogy a szóban forgó készséges urak megjelenésében nincs semmi kifogásolható, modoruk udvarias, és úgy egészében véve nem kellemetlen figurák. Kellene nekünk kölcsönférfi vásárláshoz?

A magam részéről sosem mentem szívesen férfival vásárolni. Az ex például adta a mártírt, vagy háromszor annyiért vett magának valamit - igaz, ez utóbbit ritkán, mert úgy általában nem érdekelték ezek a dolgok. Úgyhogy inkább adta a mártírt, de leginkább el se jött. Nem bántam... Szóval eleve utópikus még a puszta gondolat is, hogy egy pasi bírja, sőt, építő jelleggel részt is vesz a vásárlásban, túl a "minek az - jó lesz az -  menjünk már" tengelyen. 

Egyedül nyugisabb, pláne, ha valami csoda folytán ideje is van az embernek. Mondjuk ha nadrágot keresek, először körülnézek a pláza boltjaiban. Megnézem a kínálatot, az árakat, egy-két érdekes darabot, továbbmegyek, gondolkodok, visszamegyek, felpróbálom, tovább hümmögök, aztán hangulattól és pénztárcától függően megveszem, vagy otthagyom az egészet francba, és bevetem magam az első turkálóba, ahol fele annyiért kétszer annyi szoknyát és felsőt veszek - mert nadrágot éppen nem találtam. 

Persze barátnővel a legjobb - ugye Korsi ;). Bemegyünk a boltba, hangosan szidjuk a választékot, meg hogy micsoda rongyokat akarnak rásózni az emberre egy vagyonért. Aztán azért csak találunk ezt-azt, felpróbáljuk, majd egymást győzködjük, hogy vékony és húszéves. Kicsit változott a preferenciánk az évek során. Míg régebben a női ruha osztályon kezdtük és végeztük a fenti műsort, addig mostanság leginkább a gyerekosztályon kezdjük, egy kávézóban folytatjuk, és csak úgy mellesleg betekintünk a női ruha részlegre, hátha. A tempó gyorsult, a hatékonyság javult, az idő rövidült. Ezek a negyvenes évek... 

Nade visszatérve. Mégiscsak elgondolkodtató.. Azt írják, a kölcsönözhető férfikísérők egyetemisták. Mondjuk egy pszichológia szakos még érdekes lehet - hát még neki én! - de mit kezdjen az ember lánya egy sztereotípiáknak mindenben megfelelő mérnökemberrel? Vagy az el se megy ilyen munkára? És vajon nem túl feltűnő, hogy a képen látható elegáns pasik kísérik az embert? Vagy ott mindenki így öltözik a vásárláshoz? Messziről ordít, hogy céges kölcsönpasi. Kínos... És hogy választasz? Jó felépítésű, ha dekorációnak kell, erős testalkatú, ha hordárnak és szép mosolyú, ha inkább szórakoztató legyen? Melyiktől kérsz tanácsot? És ha lefizették, mert aznap el kell adni az összes zsákruhát? Akkor aznap mindenkinek jól fog állni a zsákruha?!  Egyébként az egész úgy néz ki a lent hivatkozott cikk képén, mint egy rabszolgavásár, úgyhogy moralizálhanék is egy sort  - de nem teszem.

Kérem szépen, ezek éppoly feszítő kérdések, mint korábban a pasik a függönyön kérdéskör.. Ugye érzitek a téma súlyos voltát? :) 

(Itt vannak még képek, és egy angol nyelvű cikk bónusz)