Mondják, hogy az ember vagy a múltjában él, vagy a jövőjét tervezi, de a legritkább esetben van jelen. Pedig a múlt elmúlt, a jövő még nem létezik. Csak a jelen van.

Felismerni annak a pillanatnak az értékét, amelyet éppen megélünk, átérezni azt az örömöt, amely akkor, abban a pillanatban ér minket  - és nem várni a következőt, vagy nem sajnálni az előző öröm halványodását.

Örülni a napfénynek, a szellőnek, a szépségnek, a téli borúban a meleg takarónak, a vastag zokninak - nem pedig várni egy másik évszakot.

Figyelni az emberekre, akik éppen akkor ott vannak velünk.

Örülni a jó szónak, ami éppen elhangzott, a mosolynak, amely melegíti a szívünket.

Nem halogatni, nem félni, nem bántani.

A jelenben nevetni, törődni, hinni, szeretni.

Mintha nem lenne holnap.