Húsvét 2020
2020. április 12. írta: Vécsey Szandra

Húsvét 2020

easter-candle-4758172_1280.jpgCsend

Időről időre le tudok csendesedni egy mező közepén nyáron, vagy csak úgy, egy álmos délutánon, de különösen Nagypénteken. De a mostani másfajta csend. Most az emberi találkozásokból lett kevesebb: szemek villanásából, a mosolyokból, a felületes vagy mélyebb beszélgetésekből, a nevetésekből, az összeráncolt szemöldökökből, a gesztusokból és egyéb mimikákból. Egy magamfajtának kevesebb lett az értelmeznivaló. Nem gondolom át százszor, hogy miként zajlott egy beszélgetés: Jól értettem, amit mondott? Miért csinált közben úgy? Miért hallottam amúgy? És én jól válaszoltam? Nem érthette félre? Nem bántottam meg? Hogy mondhattam volna jobban? Egy szorongóbb típusnak meglehetős nagy a kérdéslistája  egy-egy találkozás után. Még akkor is, ha csak egy távoli ismerőssel beszélt futólag öt percet. Na, ez most nincs. Csend van.

A csendben pedig magamnak tehetek fel kérdéseket, és talán eljutok végre egy-két válaszig is – máskor mire az ilyen „önválaszokhoz” érnék, már rég alszom…

Nagyböjt és ez a másfajta csend még passzolt is, valami többletet kényszerített rá még arra is, aki ismét kihasználatlanul hagyta volna ezt a lelki időszakot. De a Húsvét már a találkozások ideje, az örömé, a közösségé, az egységé. Egy szolid, online nagyszombati liturgia – hogy is fogalmazzak – sovány vigasz. A Exsultet alatt bevillant 29 évnyi nagyszombati szertartás – a szentimrés körmenetek és a zsúfolt templom, az újtelepi meghitt mise és szépenszóló énekek, a tűzszenteléshez használt tűz, amely akkor is égett, amikor szakadt az eső. Az ünneplőbe öltözött mosolygó tömeg, a gyertyák fénye, amely ilyenkor bevilágítja a templomot… A szentmiséknek elemi része a részvétel, a hívek nem szemlélői az eseményeknek, hanem résztvevői. A gregorián Exsultet a sötét templomban világító gyertyákkal nem visszaadható online. Ott kell lenni.

 

„Ne féljetek!”

Egyszerűen nem vagyok hajlandó félni. Mármint a vírus miatt. Vagy a klímaváltozás miatt. Az őrült vezető politikusok kisszerűsége miatt. Egy meteor miatt. Terrorcselekmények miatt, vagy egy globális hekkertámadás okán. Ezt eldöntöttem. Nem félek. Naponta ömlenek ránk a cikkek, aminek a fele nettó ijesztegetés és dráma. Félelemben kellene leélnem az életem? Hiszen képtelenség ezek ellen tenni. Ez olyan, mint a repülés: Ha eldöntötted, hogy repülőre szállsz, élvezd az utat, úgysem tehetsz semmit, ha lezuhan. Én alapvetően kontrollmániás vagyok, mindig van A, B és C tervem, de talán emiatt is felszabadító az érzés, hogy vannak olyan helyzetek, amikor már nem múlik rajtam semmi, ergo elrontani sem tudom. Mert nem tehetsz meg mindent, hogy ne kapd el vagy terjeszd a vírust – a valószínűségét le tudod csökkenteni valamelyest a távolságtartással vagy kézmosással. Nem tudod megállítani a klímaváltozást, max. szelektíven gyűjteni a szemetet. Nem tudod megakadályozni a politikusokat, csak négyévente választani az ízlésednek megfelelőt. Nem tudod megállítani a meteort vagy nem tudod, mikor és hol kell lenni ahhoz, hogy biztosan ne légy a terror áldozata. Ahogy nincs az a biztonsági beállítás, ami teljesen kizárj egy nagyobbacska hekkertámadást.

 „Ne féljetek!” – ezzel fogadta Húsvét hajnalán az asszonyokat az angyal. Húsvét üzenete sokrétű, mindenkit más érint meg. Én most ezzel az üzenettel tudok leginkább azonosulni: „Ne féljetek!”

A bejegyzés trackback címe:

https://levezeto.blog.hu/api/trackback/id/tr2115608566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása