Egy időre abbahagyom a blogolást. 

Úgy alakult, hogy végül is egy személyes naplóba nyertetek betekintést - nem egészen így terveztem az elején. Köszönöm, hogy jó páran megtiszteltetek azzal, hogy elolvastátok ezeket a bejegyzéseket - bár a felvetett témák többsége nemigen tartott számot a közérdeklődésre.

Mostanra elfogyott a szó, "kifogyott a tinta", és még sorolhatnék pár kifogást, de inkább megkíméllek titeket. 

Egyúttal kicsit kigyomlálom ezt a blogot, nem lesz fent annyi bejegyzés, csak egy válogatás a legnépszerűbbekből, illetve azokból, amelyeket valamiért én szerettem.

Egy kis statisztika:

2017. októberétől kezdve összesen 106 bejegyzés készült, a legtöbbször a lakásfelújítós sorozatom harmadik részét nyitották meg (351-szer), hála a külső hivatkozásnak, amelyről rendszeresen érkeztek érdeklődők. 

A második helyen a Búcsú szerepelt (224), tekintettel arra, hogy a FB-on keresztül körbeszaladt az egyetem engem ismerő részén. 

A harmadik hely Petié (148), szerintem azért, mert azt hittétek, hogy valami pasiról írok, és az mindig érdekes. :) De csak egy youtuber volt, akinek a hangja egy időre meghatározta a délutánjainkat és az estéket. (Már elmúlt. Jöttek mások. :) )

Szóval köszönöm a többéves figyelmeteket, különösen azokét, akik annak ellenére is olvasták a blogomat, hogy személyesen nem ismertek! :)  

"Soha nem mondd, hogy vége.." - szól a dal - így hát én sem mondom. Majd ha lesz miről írnom ismét, jelentkezem. :)